Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", második fejezet

Toronymagasan első

Kevésbé lehet annál klisésebb az ember, hogy a Tokyoban töltött első napján a Tokyo-tornyot nézze meg, úgyhogy ezt nyilván nem lehetett kihagyni!

Magáról az épületről egy külön bejegyzést is tudnék írni, olyannyira, hogy egy sulis project keretében annó már írtam is, akit komolyabban érdekel ennek az építménynek a története, az itt olvashatja el:

http://japanfelderito.hu/mult-jelen-jovo-%E2%80%93-egy-varosszimbolum-evolucioja/

Tavaszi hadjárat, avagy "Nagyutazás, ez az élet", első fejezet

 Prológus

Szóval az úgy volt, hogy a tavaszi szünetet kihasználtam arra, hogy kicsit kimozduljak szűkebb értelemben vett lakókörnyezetemből. Mert az oké, hogy itt vagyok lassan fél éve, de havi rendszerességű Tokyo trippeken és a környező városok megjárásán kívül nagyon sokat egyelőre nem tudok felmutatni turisztisztika terén. Na, ezen akartam most változtatni.  Egyrészt itt a tavaszi szünet, ennyi időm egyhuzamban most nyárig nem lesz. Másrészt az utazás apropóját adta, hogy kijött meglátogatni engem régi jó barátom, Amcsi egy hétre, és hát akkor nyilván már utazni kell, hogy minél többet megtapasztaljon a helyből. Úgyhogy most egy hétig vendégszerepelni fog itt (köszönj szépen az olvasóknak). Persze mint a személyiségi jogok nagy tisztelője, előre meg nem kérdeztem, hogy akar e itt szerepelni, úgyhogy így járt :)

Tadaima

Hazaértem.

Mivel irgalmatlan mennyiségű élményt akarok megosztani, cserébe keveset aludtam az elmúlt héten (talán kiátlagolható 6 órára, de nem biztos), ezért ma már nem érzek lelkierőt az első nap kitárgyalására. Bár csalhatnék, és vehetném eső napnak azt, amikor este felutaztam Tokyoba és megszálltam a reptéren :D Cserébe inkább egy kis tízer, hogy miről lesz szó a jövő héten, kb. minden nap egy új bejegyzéssel:

- Tokyo 350 méter magasból

- Onszen-fürdő a tenerparton
- koromsötét labirintus egy tepmlom alatt
- Maid-cafe
- Cseresznyevirágzás
- Polipok, cápák, pingvinek és egy capibara
- Aranyborítású templom
- 350-nel repesztő mágnesvasút
- kimonós lányok

és még számtalan egyéb....

Tessék hangolva maradni. 

It's ALIVE, it's ALIVE!!!!

Szörnyet alkottam.

Kicsit bővebben, olyan érzésem van, mint a történetbeli dr. Frankenstein-nek (azt hiszem ez jó alkalom arra, hogy segítsek tévhitet oszlatni: a "Frankenstein" elnevezés soha nem a szörnyre utalt, hanem a doktorra, aki csinálta. A szörnynek soha nem volt neve.), akit csak hajtott a tudományos kíváncsiság az elektromossággal meg az emberi szövettel összefüggésben, aztán most rémülten figyeli, ahogy a szörny elindul a falu felé.

???

A blog történetének szerintem legrövidebb bejegyzése fog következni, de muszáj megosztanom, amíg még friss az élmény.

Valaki megkínált tegnap sör-karamella ízesítésű cukorral.

Gondoltam kihagyok egy sort, hogy ennek a gondolatnak legyen ideje besüllyedni a pszichébe.

Namost vannak olyan étel és ízhatások, amelyekre utólag azt mondja az ember, hogy "nem gondoltam volna, hogy jó íze lesz, de az lett"

Erről nem gondoltam volna, hogy jó íze lesz, és nem is lett. Valami embertelen borzalom. Az állaga vajkaramella, az íze pedig leírhatatlan. Karamellás felhangokkal kevert szobahőmérsékleten felejtett whisky-s  íze volt a sör jellegzetes keserűségével és a valami fura penészes ütőérzéssel.

Nagyon sok melonszódát kellett rá inni utána.

Ne próbáljátok ki. Sziasztok.

Száábiszü

Mondok három, egymástól teljesen független példát arra, hogyan kezelik itt a szolgáltatásokat. Tanulság nem lesz a végén, azt mindenki levonhatja maga, de tessék megcsodálni a helyzetet.

Babázás

Vasárap volt az egyik jelentős japán ünnep, a Hinamatsuri. Ez, bár alapvetően családi, zárt ünnep, de mégis sikerült részt vennem rajta, ugyanis egy áttételesen ismerős család meghívott magához, hogy nézzem meg a feldíszített baba-emelvényüket, aztán még sütivel meg teával is megkínáltak :)

Magáról az ünnepről pár keresetlen szót már szóltam a legutóbbi Tokyo-s bejegyzésben, most nézzük kicsit bővebben, miről is van szó.